„Centenárium tanulságokkal” – Fischer Ernő emlékkiállítása, Új Művészet 2015. június

Fischer Ernő (1914–2002) festőművész, művészetpedagógus munkásságáról születésének századik évfordulója alkalmából nagyszabású kiállítássorozattal kívánt megemlékezni a műveket gondozó alapítvány és a család. Ez a nagy ívű – hat kiállításból álló – program a kulturális kormányzat érdektelensége következtében anyagi támogatás nélkül három tárlatra csökkent. A szülővárosában, Losoncon a család a szlovákiai Nógrádi Múzeum segítségével reprezentatív életmű-bemutatót rendezett, majd ezt követően Szegeden, az MTA szegedi Akadémiai Bizottság székházában volt egy – a mester szegedi éveit is felidéző – tárlat. Fischer életművének legalaposabb ismerője, elemzője, az egykori tanítvány, Alföldi László András egy mini kiállítássorozattal emlékezett egykori mesteréről Budaörsön a Budaörsi Műhely Ötök bemutatásával (az öt egykori Fischer-tanítvány és a Budaörsi Műhely kapcsolatát vázolta fel ez a sorozat, melynek utolsó része épp Fischer rajzaiból, vázlataiból ugyancsak június 20-ig látható a Budaörsi Könyvtár galériájában). A Radnóti Művelődési Központ rendezte tárlat a centenáriumi év 2015-re átívelő záró kiállítása.

A tanár-művész, „pictor doctus” Fischer Ernő életművének fontos egysége a keresztény mitológia, a Biblia, főleg az Újtestamentum toposzainak újra és újra való feldolgozása. A cizellált képfelületekben az ikontól a barokkos mozgalmasságig, majd a klee-i képépítés szikárságáig történő, módszertanilag is kiválóan elemezhető festői nyelv e tematikában érte el egyik csúcspontját. A 60-as, 70-es évek gyöngyház finomságú, kissé dekoratív-dekadens Madonnái és Angyali üdvözletei esztétizáló felületképzésétől jutott el Fischer a 90-es évek közepén kialakított, drámai faktúrákkal való munkálkodásig. Itt már szinte egy-egy ecsetgesztus, rajzolt indulat és végtelen tömörség jellemzi – az idős mester életkorára és életszemléletére utaló – Korpuszokat, Pietákat, Golgotákat. Ezek kimunkálásában a Budaörsi Műhely tanítványi köre alkotói segítséget nyújtott Fischernek, előkészítve, alapozva a majdani vásznait.

Sajnos Fischer Ernő munkássága a magyar képzőművészet történetébe nincs eléggé beágyazódva. Életműve – az Alapítvány által – feldolgozás alatt áll, ám mindez kevés, nem tud megvalósulni egyéb anyagi és szellemi támogatás nélkül. Az, hogy az elmúlt évben számos múzeum, gyűjtő és a család támogatásával elindulhatott a neves alkotó művészetének periódusait bemutató kiállítássorozat, inkább egyéni ambíciók, mint a kulturális élet igénye. Pedig ez a Losoncról elszármazott, a szegedi Tanárképző Főiskola rajz tanszékén évtizedig vezetőként munkálkodó, szakköröket, szellemi műhelyeket irányító, filozófiai jártasságát a művészetelméletben alkalmazó, modern festőművész a hazai művészeti paletta fontos résztvevője volt, ez tagadhatatlan. Ha azonban ez az életmű töredezett voltában csak magánszemélyek energiát, pénzt emésztő munkája révén marad ideig-óráig a felszínen, akkor várhatóan a következő évforduló – például a halálának huszadik évfordulója – teljes közönybe fulladhat. Méltatlanul. Addig is érdemes meglátogatni a RaM termeiben Fischer Ernő izgalmas, filozofikus, szakrális műveit.

(Fischer Centenárium címen 2014 januárja óta blogot, elemzéseket ír és az életmű írásos anyagainak feldolgozását is végzi Alföldi László András képzőművész a neten: http://andraslaszloalfoldi.blogspot.com)